A falu 1300 körül már templomos hely volt. 1562-ben már ismert református egyháza és temploma volt, mely 1753-ban egy nagy tűzvészben elpusztult. Ezt a középkori kőtemplomot 1770 körül a vármegye engedélyével ideiglenesen helyreállították, bár használni már alig lehetett. Ezért a báji Patay földesúr adományozott az egyháznak egy templomtelket és ide építették 1803-1810 között a templomukat. A nyugati homlokzat előtti tornyot valamivel később, 1810-1815 között emelték.
A templomot 1879-ben villámcsapás érte, ekkor teljesen kiégett, s csak 1893-ra tudták helyreállítani. 1941-ben a 32 méter magas toronyba újra villám csapott. Még abban az évben megtörtént általános felújítás során ezt a kárt is helyrehozták, csupán annyi szépséghibája lett a torony sisakjának, hogy a háborús helyzetben az akkori országgyűlési képviselő a szükségesnél kevesebb lemezt tudott biztosítani, s így 6 méterrel alacsonyabb lett a torony, ma csak 26 méteres.
A báji Patay család adományaként kapott eredeti úrasztala a Sárospataki Tudományos Gyűjteményekben található. Szószék koronája figyelemre méltó. A sík famennyezet 1892-ben készült. A 10x20 méteres belső térben 450 ülőhely van.
Orgonáját Váradi Miklós építette 1929-ben tizenkét változattal. A 300 kg-os harangját Lebrecht Krisztián öntötte 1829-ben Kassán, a 200 kg-osat pedig a budapesti Harangművek készítette 1922-ben. A templomkertben nyugszik a II. világháborúban itt elesett katonák közül egy orosz őrnagy, egy román kapitány és egy hadnagy, valamint 102 közlegény és egy magyar szakaszvezető.