Az Országos Kéktúra Magyarország északi tájain végighaladó, Írott-kőtől Hollóházáig tartó, folyamatos turistaút. A hossza több mint 1.100 km. Ez Magyarország és Európa első hosszútávú turistaútja. Teljesítése semmilyen kötöttséggel nem jár Az útvonalat végigjárva a rendszeres sportoláson túl képet kaphatunk hazánk életéről, fejlődéséről, megismerhetjük mindennapjait, történelmét, föld- és vízrajzát, állatvilágát és természeti szépségeit.

Boldogkőváralja - műút - Arka - Arka-patak-völgye - Fónyi-oldal - Hosszú-rét - Erdészház - Bónyi-kút - Mogyoróska - Várhegy (Regéci-vár) - Regéc

Jelzés:
Státusz:	Létező, karbantartott
Azonosító kód:	OKT-261
Név:	Boldogkőváralja - Regéc
Kezdőpont:	Boldogkőváralja
Végpont:	Regéc
Hossz:	16.4 km
Szintemelkedés:	530m (oda) 300m (vissza)

A Zempléni-hegységen átvezető hosszú túránkat Boldogkőváralja kicsi vasúti megállóhelyén kezdjük meg. Pecsételünk az igazoló füzeteinkbe a lakott állomásépület kertjének peron felőli kerítésére szerelt dobozkából előhúzott láncra kötött kéktúra bélyegzővel, majd elindulunk az utunkra. Néhány lépéssel kiérünk az Abaújkér és Vizsoly közötti országútra és észak felé indulunk el a szélén. Nagyjából 200-250 lépés után egy útelágazásba érünk: jobbra ágazik ki innen Boldogkőváralja bekötőútja. Ráfordulunk, és hamarosan megkezdődik rajta az első kaptató.

Gyümölcsösök szélén haladva felkapaszkodunk a Vám-kertek dombgerincére, egy kőkereszttől pillantjuk meg az úttól balra, egy dombtetőn álló Boldogkő várát. Egy enyhe lejtő egyenesében haladva feltűnik előttünk a távolban Boldogkőváralja faluja, de még a lakott terület széle előtt elérjük a várhoz vezető keskeny aszfaltút kezdetét.

A romokat nem keresi fel a kéktúra, de érdemes egy rövid kitérőt tennünk oda! Az aszfaltútra rátérve nagyjából negyedórás menettel érjük el a vár alatti autóparkolót, onnan pedig pár perces kapaszkodással a várkaput. A falakról nagyon szép a kilátás a Hernád völgyére és a zempléni hegyekre, de a várban kiállítások is várják a turistákat.

A várlátogatás után visszatérünk Boldogkőváralja bekötőútjára és már hamarosan elérjük a házakat. A hosszú Kossuth utcán végigballagva érkezünk meg a faluközpontba, aztán az útelágazás kis parkja mellett balra, észak felé fordulunk. Enyhe emelkedőn hagyjuk magunk mögött a falut, egy egyre jobban összeszűkülő völgyben folytatva az utunkat. Tőlünk balra a Tó-hegy sziklás oldala emelkedik, tövében az Arka-patak köves medre húzódik. A keskeny aszfaltút a völgy ívét követve lassan megkerüli a Tó-hegyet és egy félórás út végén megérkezünk Arkára. Végigballagunk a kis falu főutcáján, a Hunyadi utcán, és a katolikus és református templom melletti útvillában balra térünk.

Lassan magunk mögött hagyjuk ezt a falut is, elmarad mellettünk balról a temető, egy földúton kapaszkodunk egyre feljebb a Kis-hegy oldalában. Jobbra pillantva a mezők alján látjuk az Arka-patak medre melletti fákat, a patak túlsó oldalán a Kerek-hegy erdős oldala emelkedik. Az úton haladva jobb oldalon elmaradnak a mezők, egy bekerített diófa ültetvény húzódik mellettünk, ennek a felső sarkán letérünk a jól kitaposott földútról, és a kerítést követve egy benőtt ösvényre térünk. A dzsindzsával megküzdve ereszkedünk vissza az Arka-patak völgyébe, már régen felhagyott, elgyomosodott kertek között haladva.

A ligetes mezőket elhagyva beérünk az erdőbe és megkezdődik a túránk egyik legvadregényesebb szakasza az Arka-patak kanyargós völgyében. A gyalogút számtalanszor keresztezi a patakmedret, hol a bal, hol a jobb oldalában haladva. Maga a patak időszakos jellegű, a bejárás időpontjában, 2011 szeptemberében csontszáraz volt a köves medre, viszont nagyobb esőzések után nehéz száraz lábbal átkelni rajta! Csodálatos, nagyjából háromnegyed órás erdei út végén érjük el egy gazos tisztáson az egyre jobban lepusztuló, elhanyagolt vadászházat.

Ezután már nem kelünk át többször a patakmedren, az ösvény kitart a jobb oldalán, de még hosszan az erdőben haladunk. A fák között is érzékeljük egy idő után, hogy egyre jobban kinyílik körülöttünk a völgy, tisztások tűnnek fel tőlünk balra a fák között, aztán egy idő után a gyalogút kapaszkodni kezd, maga mögött hagyva a patakvölgyet és egy tisztásra érkezünk ki. A nyomokat követve egyre feljebb kapaszkodunk rajta, egy idő után balra előttünk feltűnik egy dombtetőn Regéc vára. Az ösvények elágazásában balra térünk, ereszkedni kezdünk a lejtőn és a vár eltűnik a szemünk elől.

Egy irtásfolt peremén pillantjuk meg a jobb oldalon a Bónyi-kút melletti erdei pihenő esővédő házikóját, majd ismét leereszkedünk a völgytalpra. Itt már keréknyomokon járva végigkanyargunk a völgy alját követve az erdőben, nagyjából tízperces út végén tűnik fel előttünk egy nagy, füves rét. A jelzések a bal szélén vezetnek néhány méteren keresztül, aztán egy keskeny ösvényen befordulunk a fák közé. Erősen indít a kaptató, és ki is tart majd alattunk jó sokáig, egészen a regéci Várhegy nyergéig.

Néhány perces kapaszkodással felérünk Mogyoróskára, balra rátérünk a Fő utcára és az emelkedés, bár nem olyan erősen, mint eddig, de folytatódik. Rendezett porták, vendégházak között érjük el a kis terecskét, ahol a falu temploma áll. A templom előtt jobbra térünk az útelágazásban, aztán pár méter után balra és továbbra is a Fő utcán kapaszkodunk egyre magasabbra. A háztetők felett megpillantjuk a várat, nagyon magasan van még a felettünk! Folyamatosan, sőt egyre meredekebben emelkedve hagyjuk magunk mögött a falut és érjük el az erdőt. Mogyoróska utolsó házcsoportjának díszes kovácsoltvas kapuja már az erdőben nyílik, ezt elhagyva véget ér az aszfaltozás, egy közönséges földúton kapaszkodunk tovább.

Nagyjából tízperces további hegymászással érjük el a Várhegy nyergét körülbelül 550 méter magasan. A falu előtti mezőről pontosan 200 métert kapaszkodtunk idáig! A nyeregből indul fel a romokhoz a nagyon meredek piros rom jelzés, hogy további 60-70 métert emelkedve érjen fel a tetőre. Habár a kéktúra ezt a várromot sem érinti, kár kihagyni. Az utóbbi évek restaurációs munkájának eredményeképpen egyre szebben bontakoznak ki a várfalak, némi visszaépítéssel még tovább fokozva a falak ódon hangulatát. Érdemes felkapaszkodni a romok legmagasabb pontjára, a déli bástyára, innen csodálatos körpanoráma nyílik a környékre és a Zempléni-hegységre. A várpénztár faházánál nagyon szép váras pecsétet is kaphatunk a kéktúra igazoló füzeteinkbe!

A várlátogatás után a piros rom jelzés gatyafékes lejtőjén már pár perc alatt visszaereszkedünk a kék jelzés földútjára, ahol tovább süllyedünk a hegyoldal erdejében. Pár száz lépés után kis parkolóvá szélesedik az utunk, idáig lehet személygépkocsikkal feljönni a hegyre. Innen továbbindulva a lejtés már megenyhül, aztán a következő útelágazásban balra térünk. Magunk mögött hagyjuk az erdőt, fás-ligetes hegyoldal rétjei között ereszkedünk egyre lejjebb, hogy aztán egy néhány perces menet végén elérjük Regéc főutcáját.

Jobbra fordulva elindulunk rajta felfelé, bizony ez a kaptató is sokáig ki fog még tartani alattunk! Elhaladunk a már rég bezárt vegyesbolt előtt, elhagyjuk a község kis templomát és feltűnik az utca jobb oldalán a Veronika panzió kertje és épülete. A kéktúra bélyegzőt a kertkapu mellett találjuk a kerítésen egy pici faházban. Ne felejtsük el feltölteni a vízkészletünket, ha innen indulunk neki a hegyeknek, hiszen majdnem 25 kilométeren keresztül, egészen Makkoshotykáig csak a bizonytalan erdei források jelenthetnek vízvételi lehetőséget a későbbiekben. Sajnos Regécen is, egyre több más településhez hasonlóan egymás után zárják le a köztéri vízcsapokat, szerencsére a templom alatt, a szelektív hulladékgyűjtő konténerek mellett álló kék csap még működött a bejárás időpontjában.

forrás: -hörpölin- kektura.hu

Az Országos Kéktúra további útvonalai Zemplénben:

Regéc - Makkoshotyka

Makkoshotyka - (Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg

(Sátoraljaújhely) Bányi-nyereg - Füzér

Füzér - Hollóháza; Kéktúra emlékmű