1965-től megkezdődött a helytörténeti gyűjtőmunka, amelyre a lakosságot is mozgósították, s amelyben nagy szerepe volt az Angyal Béla vezette honismereti szakkörnek.

1967. július 15-én dr. Petrikovits László fogorvos, ismert műgyüjtő adománylevelében több ezer képeslapot, ex librist, könyveket, régészeti, néprajzi, képzőművészeti tárgyakat ajánlott fel a településnek.

A múzeum 1968. december 3-tól kezdte meg működését, és többszöri költözés után 1991 októberében foglalta el végleges helyét a történelmi falak között.

Állandó kiállítások:

• Rákóczi Zsigmond és kora
• A képes levelezőlap története
• Fery Antal ex librisei

Képeslapgyűjtemény

A szerencsi Zempléni Múzeum legjelentősebb gyűjteménye a képeslevelezőlap-kollekció, melynek becsült nagysága jelenleg a 860.000 darabra tehető.
Ez Magyarország legnagyobb képeslapgyűjteménye. Hasonlóan más nagy gyűjteményekhez, ez a kollekció is egy magángyűjtő által jött létre: dr. Petrikovits László nyíregyházi származású, de Szerencsen élő és praktizáló orvos gyűjtött közel 400.000 lapot. A kollekciót dr. Petrikovits 1967-ben Szerencs városnak adományozta, így az a működését megkezdő helytörténeti múzeumba került.
A képeslapok gyűjtéséhez, rendszerezéséhez a mai napig nem áll rendelkezésre katalógus, vagy összefoglaló kiadvány, amiből tájékozódni lehet a megjelent lapokról. Ezért volt úttörőmunka, hogy Petrikovits László gyűjteményét első perctől kezdve tudományos, tanulmányi célokat szolgáló irányba kezdte fejleszteni. Kisebb eltérésekkel, bővülő témakörökkel ma is az ő elképzelése alapján tartjuk nyilván a gyűjteményt, mely számos kutatónak értékes kép- és adatanyaggal járul hozzá munkájához.

A régi tárgyak gyűjtése már régóta foglalkoztatja az emberiséget, hisz múltat, a letűnt idők világát legkönnyebben az adott korban keletkezett művészeti alkotások, használati eszközök, dokumentumok segítségével idézhetjük fel. A megőrzésre méltó tárgyak gyűjtése, rendszerezése, tudományos feldolgozása és kiállításokon való bemutatása a múzeum feladata. Az évszázadok folyamán sokat változott a felfogás arról, hogy mit érdemes megőrizni. Az első múzeumok a világon uralkodói kincstárakból, gazdag mecénások magángyűjteményeiből jöttek létre, s így elsősorban képzőművészeti alkotásokat: értékes festményeket, szobrokat gyűjtöttek össze. A világ nagy múzeumainak többsége a 19. század folyamán jött létre, s e sorba illeszkedik a Magyar Nemzeti Múzeum 1802-ben való megalapítása gróf Széchényi Ferenc által. A jelentősebb magyar múzeumok Budapesten és vidéken a 19. század végén alakultak ( így pl. a miskolci Herman Ottó Múzeum jogelődje, a Borsod - Miskolczi Múzeum 1899-ben), a 20. század elejétől pedig megjelentek a az egy bizonyos területre szakosodott múzeumok. 1935-ben már 46 múzeum működött Magyarországon, 1960-ban pedig 93 intézmény fogadta a kiállítások látogatóit. Így szinte elmondható volt az a 60-as évek elején, hogy azon a településen, ahol volt jelentős műemlék, s volt érdeklődésre számot tartó gyűjtemény, ott muzeális intézmény is működött. A mi településünkön, Szerencsen is adott volt e két feltétel, hiszen ha erősen leromlott állapotban is, de állt a 16. század végén épült Rákóczi-vár, s itt élt Magyarország legismertebb képeslapgyűjtője, dr. Petrikovits László, akinek a levelezőlapokon kívül jelentős ex libris, képzőművészeti, régészeti és könyvgyűjteménye is volt.
A múzeum létrehozásának szándéka is megvolt az itt élőkben, a intézmény megalapítása mégsem volt könnyű folyamat. Az egyik nagy gondot a székhely, a Rákóczi-vár jelentette, hiszen a várban kevés volt a hely: családok laktak ott, s különböző intézmények is ott kaptak irodát. A még nagyobb gond az volt, hogy bár a hely szelleme, Szerencs gazdag múltja szinte kötelezővé tette volna , helytörténeti kiállítás megrendezéséhez nem volt anyag, mert a múlt emlékeiből számos tárgy, például a Szirmay család által lakott várkastély teljes belső berendezése eltűnt vagy elpusztult a második világháború alatt és után. Ezért a Szerencsi Művelődési Klub és a Községi Tanács 1965 februárjában felhívást tett közzé, amelyben arra kérték a lakosságot, hogy a még meglévő tárgyakat, dokumentumokat ajánlják fel a megalapítandó muzeális gyűjtemény számára. Ugyanebben az időben, 1965. február 12-én hivatalosan is bejelentették a felügyelő szerveknek , hogy a Angyal Béla vezetésével megalakult a Szerencsi Muzeális Gyűjtemény, és a gyűjtési tevékenységet megkezdték. Az említett vezetőn kívül Erdei Ferenc, Farkas István, Novákovits István, dr. Petrikovits László és Siska Gábor vett részt a tárgyak gyűjtésében, amely olyannyira sikeres volt, hogy 1967-ben megnyílhatott az első helytörténeti kiállítás az első képeslap-kiállítással egy időben. A szerencsi múzeum létrejöttében döntő szerepe volt annak a felajánlásnak, amelyet dr. Petrikovits László tett. Az ország legnagyobb képeslap-gyűjteményével rendelkező doktor úr már évek óta kilincselt különböző szerveknél Magyarország első képeslapmúzeuma megalapításának gondolatával, de ahogy egyik visszaemlékezésében írja, az engedélyező szervek nem láttak ötletében fantáziát. Abban az időben a képeslapot még nem tekintették igazán muzeális értéknek, pedig külföldön már működtek képeslapmúzeumok. (Szerencsére ez a szemlélet azóta már jelentősen módosult, s a képeslapgyűjtemény megítélése nagyban megváltozott.)
Petrikovits László gyűjteményéről számos újságcikk is megjelent, ezekben a doktor úr elmondta, hogy múzeum létrehozása esetén felajánlaná lapjait a közgyűjtemény számára. Így végül összekapcsolódott a szerencsi múzeum és a képeslapmúzeum megalapításának ügye. Mérföldkőnek számít a múzeum létrejöttében az 1967. július 15-i dátum. Ekkor nyílt meg ugyanis az első képeslevelezőlap-kiállítás és helytörténeti kiállítás, ekkor rendezték meg Szerencsen a képeslapgyűjtők II. országos ankétját, s ez alkalommal tette meg dr. Petrikovits László ünnepélyes keretek között a felajánlását, amely szerint Szerencs községnek adományozza gyűjteményét, azzal a feltétellel, hogy azt Szerencsről nem vihetik el, s az anyag megőrzésére múzeumot hoznak létre. E nagyszabású rendezvénysorozat, amelyet a Községi Tanács és a Képzőművészeti Kiadó Vállalat közösen rendezett, az érdeklődés homlokterébe állította e gyűjteményt, s így a múzeum engedélyeztetésének folyamata is meggyorsult. 1968. december 3-án a szerencsi muzeális gyűjteményt hivatalosan is múzeummá nyilvánították. Így lezárult egy hosszú és nehéz folyamat, a múzeum megalakulása, de ezzel nem oldódott meg minden gond, hiszen a működés alapvető feltétele a gyűjtemény helyéül szolgáló Rákóczi-vár továbbra sem biztosított megfelelő körülményeket. Bár 1966. március 17-ére az Országos Műemlék Felügyelőség elkészítette a vár átépítésének programját, a megvalósítás számos nehézségbe ütközött. A felújítás megkezdése előtt gondoskodni kellett az ott lakók elhelyezéséről, és az Állami Gazdaság új irodaépületének felépítéséről.

Az építési munkálatok a régészeti feltárás után 1979-ben indultak el, s csak hosszú évek után 1991. október 23-án adták át a vár minden épületét mai rendeltetésének. A felújítási munkálatok alatt a múzeum, amely 1977. október 14-től a Zempléni Múzeum nevet viseli, többször költözött más épületbe. Ez jelentősen megnehezítette ugyan az intézmény működését, de nem gátolta abban, hogy a gyűjteményeket őrizze s fejlesztésükről is gondoskodjon. Az elmúlt harminc év során több nagy sikerű kiállítás nyílt meg a képeslapgyűjtemény anyagából, például Történelem a képes levelezőlapokon, Művészetek a képes levelezőlapokon, a Képes levelezőlap története című kiállítások jól illusztrálták a gyűjtemény sokoldalúságát. Emellett a múzeum másik értékes gyűjteménye, az ex libris kollekció anyagából is sikeres bemutatókat rendeztek meg, különösen a Fery Antal által készített grafikák iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Szerencs történetét és a Rákóczi-kort is több jelentős kiállítás tárta a látogatók elé.
1991 őszén a múzeum visszaköltözött a Rákóczi-várba, s ezzel megoldódott az évtizedes probléma, a gyűjtemény valóban méltó körülmények közé került, és megnyíltak a múzeum új állandó kiállításai.

Elérhetőségek: