A borvidék legrégebbi és legnagyobb szüreti rendezvénye!
ElolvasomErdőbényei fás legelő Természetvédelmi Terület
A védett területen a védetté nyilvánítás céljának megfelelően elsődleges a hazai viszonylatban is egyre ritkább fás legelő tájképi értékének, s a hozzá kapcsolódó florisztikai és faunisztikai elemek megőrzése. Másodsorban az opálváltozatok előfordulási helyének, mint ritka lelőhelynek a védelme.
A Természetvédelmi Terület az un. Erdőbényei medencéhez tartozik, ahol a kőzeteket az utóvulkáni működés és a felszínformáló erők együttes hatása átalakították, és limnikus üledékkel fedték be.
A Liget-majorban: pirit, markazit, antimonit, realgár illetve ezek málásából képződött rozenit, copiapit és szomolnokit. Mindenképpen meg kell említenünk a területen található limnoopalit kiválásokat kovaföldben ezek a védett kvarc- és opálváltozatok.
Az Aranyos-patak menti égeresek és velük kapcsolatban lévő gyertyános-tölgyesek bár kis mértékben de hegyvidéki jellegűek, míg a medence középső és déli részein lévő sztyep-erdősztyep jellegű vegetáció pannon hatásról árulkodik, de magán viseli az évszázados emberi beavatkozások és hagyományos tájhasználat nyomait.
A védett területen a gyep a legeltetés következményeként másodlagosan kialakult, s leginkább a csenkeszek uralják (Festuca spp.). A feltételezhető eredeti erdőtársulás a kocsánytalan-(cseres) tölgyes lehetett (Quercetum petreae-cerris), kisebb részben a gyertyános-tölgyes (Querco petreae-Carpinetum).
A jelenlegi vegetációt jellemzik a verescsenkeszes- és franciaperjés rétek (Anthyllido-Festucetum rubrae, Pastinaco-Arrhentheretum), angolperjés-cincoros legelők (Lolio-Cynosuretum), melyek váltakoznak spontán cserjésedő erdősödő területekkel. Itt a tölgy és gyertyán újulat mellett a szeder, a galagonya és a vadrózsa fajok dominálnak, köztük elszórtan hatalmas kocsánytalan tölgyek és gyertyánok állnak.
A terület északi-északnyugati határában, az Aranyos-patakot és a Liget-major egy részét gyertyános-tölgyesek határálják, kisebb foltokban hársas-kőrisesekkel és égerligetekkel.
A mozaikos vegetáció, gazdag flórát mondhat magáénak. A gyepek növényzete mind a hegyvidéki kaszálórétek, mind a völgyalji kaszálók jellegzetességeit magukon viselik, ehhez adódik a tölgyesek és gyertyánosok, valamint a cserjések fajgazdagsága.
Ugyanakkor védett és ritka növényfajokat szinte alig találunk a területen. A gyertyános-tölgyesekben előfordul az erdélyi csillagvirág (Scilla kladnii) és a madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis).Jelentős természeti és tájképi értékeket képviselnek viszont a területen található idős hagyásfák és a fás legelő jelleg.
A fás legelő faunisztikai kutatása csupán a gerincesekre korlátozódott az elmúlt években. A kétéltűek közül megemlíthető a sárgahasú unka (Bombina bombina), míg a hüllők közül a keresztes vipera (Vipera berus) biztosan előfordul a védett területen.
A madarak közül tipikusan a legelőerdőket kedvelő fajok adják a karakterfajokat, mint a karvalyposzáta (Sylvia nisoria), tövisszúró gébics (Lanius collurio), sárgarigó (Oriolus oriolus), búbos banka (Upopa epops). Jelentősek a harkályfélék, mint a nagy tarkaharkály (Dendrocopos major), közép tarkaharkály (Dendrocopos medius), balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus).
Több fajnak táplálkozó területként szolgál, legjelentősebbek a fekete gólya (Ciconia nigra), a parlagi sas (Aquila heliaca), a kígyászölyv (Circaetus gallicus) és a békászó sas (Aquila pomarina).
Emlősök közül a vadmacska (Felis sylvestris) emelhető ki, de az ismert vadfajok is rendszeresen megfigyelhetők, mint az őz (Capreolus capreolus), szarvas (Cervus elaphus), vaddisznó (Sus scrofa).
A terület könnyen megközelíthető az Aranyos-völgy Természetvédelmi Területet is érintve Abaújkér illetve Tokaj irányából az Erdőbénye felé vezető úton.
forrás: anp.nemzetipark.gov.hu
